Kínaiak a spájzban: újabb részletek a taszári reptér eladásának körülményeiről
Újabb részletek láttak napvilágot nemrég arról, ki és milyen céllal kezdeményezte a taszári, használaton kívüli repülőtér eladását. A Parlamentben Kocsis-Cake Olivio, a Párbeszéd képviselője tett fel írásbeli kérdést a tulajdonjogokat gyakorló, a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszternek, Mager Andreának címezve "Milyen megfontolások alapján adná el a taszári légibázist a kormány?" A kérdésre illetékességből Schanda Tamás, az ITM államtitkára válaszolt, aki célzott rá, hogy Taszár az ázsiai légiforgalom bázisa lehet.
A hírt december 22-én a Menedzser Fórum cikke foglalta össze először, a helyi sajtóban és a korábban a témával intenzíven foglalkozó közösségi oldalakon nem tűnt fel senkinek.
Kocsis-Cake Olivio kérdéseit a sajtóban megjelent információkra alapozta, s bennük már az ott megfogalmazódott kételyek is helyet kaptak:
"Miként kerültek kapcsolatba a vevővel? Miért pályáztatás nélkül értékesítik a repteret?
Miért egy fél évvel ezelőtt alapított társaságra esett a választás? Egy olyan cégre, aminek nincs tapasztalata.
Milyen biztosítékot kérnek, hogy a kormány elvárásai alapján valóban egy kereskedelmi repülőteret alakítsanak ki?"
Schanda Tamás válaszában hangsúlyozta, hogy a cég, az SGF Silu Global Fund Holding Zrt. kereste meg vételi szándékával az államot - tegyük hozzá, úgy tűnik, az utcáról besétálva - s vételi szándékukkal azonnal kedvező fogadtatásra találtak.
Mindenesetre sajátos: ha a budapesti Városházát akarja megvenni egy rejtélyes hátterű vásárló, a kormánymédia orgánumai egymást harsogják túl korrupciót kiáltva, ha ugyanezt egy állami tulajdonú, egykor nagy múltú és kivételesen értékes repülőtérrel teszi egy mégoly rejtélyes vevő, az teljesen rendben van.
Schanda szerint a taszári légibázisból
"elsődlegesen egy teherforgalmi repülőteret alakítanak ki, amely egy Ázsia-Európa légihíd európai pillérét teremtheti meg. A későbbiekben megvalósuló kereskedelmi, ipari és logisztikai park a hely adottságait kihasználva közúti, vasúti és légi teherszállító kapacitásával - kapcsolódva a térségben meginduló jelentős ipari fejlesztésekhez - a régió jelentős központja lehet, és új munkahelyek létrehozásához is hozzájárulhat."
A válaszban tehát már körvonalazódik az a sajtóban korábban is taglalt részlet, hogy a reptér az Ázsiából Európába irányuló légi teherforgalom bázisa lenne: ezt ilyen konkrétan, hivatalos szövegben még nem ismerte el a kormány.
A Népszava korábbi cikke, ill. az erre hivatkozó Menedzser Fórum viszont rosszul tudja a reptér korábbi, 2010-es eladási kudarcának részleteit: Kolber István 2010-ben miniszter és a reptér eladásának kormánybiztosa volt, s az akkori nyilatkozataiból és a közzé tett dokumentumokból tudható, hogy az Ugarde Kft., amely érvényes ajánlatot tett a reptérre, nem mulasztotta el a biztosíték határidőre való befizetését, hanem letétbe helyezte az összeget addig, míg az eladó, a Nemzeti Vagyonkezelő nem tisztázta a villamos közművek tulajdonviszonyait, melyek a tulajdoni lap szerint még évekkel később is a Magyar Honvédség birtokában voltak.
A Nemzeti Vagyonkezelő viszont ahelyett, hogy a mulasztását pótolta volna, érvénytelennek minősítette a pályázatot a letét befizetésének elmaradása miatt. Az akkori helyzetet ismerők véleménye szerint a Vagyonkezelő ügyintézői már a 2010 elején kormányra készülő Fidesz fenyegető nyilatkozatai miatt látták jobbnak egy mondvacsinált okkal elállni a szerződésétől.
Kérdés, bár 2010-ben a Fidesz képviselőjelöltjei, Gelencsér Attila és Heintz Tamás magabiztosan követelték, hogy "bízzák Taszárt a következő kormányra", közel 12 éven keresztül miért nem történt semmi a nagy múltú és rendkívül jó adottságú repülőtér ügyében, s az is, hogy az egyre erősödő kínai befolyás feltétlenül nemzeti érdekeket szolgál-e majd.
