A jegybank és a pénzügyi kormányzat is rendkívül nehéz helyzetbe manőverezte magát

„Magyarország legtapasztaltabb gazdaságpolitikusa és közgazdásza Varga Mihály. Úgyhogy azt a csábítást, hogy a jegybank volt alelnökét, aki ma gazdasági miniszter, őt kérjük meg, hogy menjen vissza a jegybankba, ezt végül is elvetettem, és amellett maradtunk, hogy a higgadtság, kiszámíthatóság szempontja miatt egyezzünk meg Varga Mihály pénzügyminiszter úrral. Hálás vagyok neki, hogy ezt elfogadta” – ezekkel a szavakkal jelentette be a már hosszabb ideje sejtetett és sejtett sakklépését Orbán Viktor. Régóta tudnivaló tény, hogy Matolcsy György és Varga Mihály tűz és víz. Eltér a kapcsolatuk is Orbán Viktorral, akinek a szava mindenben döntő ma Magyarországon. Matolcsy az utóbbi években „összerúgta a port” az őt évtizedig jobb kezének nevező Orbán Viktorral, miközben Varga Mihály, Orbán hűséges „könyvelője” kevésbé látványosan, de azért félig-meddig szintén kegyvesztett lett – mindkettőjük ellenében felívelt a pályája Nagy Márton nemzetgazdasági miniszternek (MNB-elnöksége előtt Matolcsy  volt az), aki most jó eséllyel bekebelezi Varga eddigi területeit is. 

Varga Mihály eddigi pályafutása összefonódott Orbán Viktorral. Szinte legendás a feltétlen lojalitása is hozzá. Kérdés, mint az elvben független – s a nemzetközi szabályok szerint a függetlenségét megőrizni köteles – jegybank elnökeként mi várható majd tőle? Milyen monetáris politikára számíthatunk? Bod Péter Ákos közgazdász professzort kérdeztük.

Az emberek, a helyzet, a politikai környezet folyamatosan alakul, változik. Most, december elején korai lenne találgatni arról, hogy mi lesz áprilisban, s arról is, hogy milyen kamatpolitikát folytat majd a jegybank – szögezte le az MNB korábbi elnöke, megjegyezve: talán inkább csak társasági beszélgetésnek lehet egyelőre ez a tárgya.

Hogy mennyire változik minden és mindenki – erre a második jegybankelnöki ciklusa végén márciusban távozó Matolcsy György pályafutását hozta fel példának. A konfrontatív személyiségű Matolcsy volt már Orbán jobbkeze, s jó darabig nagyon is készségesen kiszolgálta a kormány növekedéspolitikáját, aminek ráadásul ő maga volt az egyik alkotója és hajtóereje. Nemzetgazdasági miniszterként Matolcsy azt vallotta, hogy nem kell megszorítani... majd a régi nézeteit levetkezve, később már Nagy Mártonnal vállvetve, a túlfűtéses, túlnyomásos gazdaságpolitikát képviselte az MNB-ben, amiből azután lett is egy Európa-rekorder infláció...majd ugyanaz a Matolcsy már más húrokat pengetett, látván a helyzetet és azt, hogy a ciklusa már lassan a vége felé közeledik. 

Az sokkal érdekesebb, hogy a világgazdaságnak, a világpolitikának, a világ pénzügyeinek ezt a jelenlegi nagyon kritikus szakaszát milyen helyzetben fogadja az MNB és pénzügyi kormányzat – magyarázta a professzor, megállapítva: hosszú évek kemény munkájával roppant nehéz helyzetbe manőverezték magukat közösen. Az államháztartási hiány immár 5. éve minden megengedett normát túllép, s ebből az öt évből csak 1-1,5 évet lehetett a Covid elleni harcra fogni – húzta alá. A többi ugyanis a választáspolitikai motivációra vezethető vissza. Mindennek kellemetlen következményei, a gyenge inflációs politika és a forint állapota, mind-mind azt jelzi, hogy bárki ül be a jegybankelnöki székbe, a helyzete nem könnyű. Ráadásul Varga Mihály még csak nem is remélhet költségvetési támogatást maga mögé, mivel tisztában van a büdzsé helyzetével. Amit amúgy – s ezt mindenki látja, tudja – pénzügyminiszterként nem ő alakított, csak adminisztrált, hiszen mindig felső szinten dől el az allokáció. Ezért nincs is nálunk hosszú évek óta gazdaságpolitika, ami ugyanis azt feltételezné, hogy van illő, elfogadott és komolyan vehető policy, szervezet, átgondolt intézkedési terv – szögezte le a korábbi jegybankelnök (még korábbi ipari miniszter), aki szerint ugyanez érvényes minden más szakterületre, akár a külkereskedelemről, akár az oktatásról, az egészségügyről, a területfejlesztésről stb. van szó. 

Még egy szempontot felvetett Bod Péter Ákos. Mint magyarázta: eleve kérdéses, hogy lehet-e szuverén a monetáris politika egy olyan, saját valutával rendelkező ország esetében, ahol a nemzeti költségvetés áll mögötte és egy lebegő valuta, amely egy 9,5 milliós ország külön bejáratú fizetőeszköze. Ha a magyar államadósság AAA besorolású lenne a hitelminősítőknél, mint Svájcé, és ha Magyarországnak Svájc szintű renoméja lenne, továbbá egy „svájci költségvetés” állna mögötte, akkor lehetne önálló monetáris politikát folytatni, ahogy az meg is valósul Svájcban. De elég akár egy szimpla A besorolás is, ha nem túlságosan nagy az adott ország államháztartási hiánya, a költségvetési hiány korlátok közé van szorítva, és szavahihető a gazdaságpolitika – ahogy például Csehországban.

Visszatérve az eredeti kérdésre, Bod Péter Ákos megismételte, hogy nem lehet belőni, milyen lesz a monetáris politika márciustól. Egyrészt persze függ attól is, hogy mit akar Varga Mihály, elnökként milyen lesz a karaktere, a habitusa, hova helyezi a hangsúlyokat, másrészt annyira feltételes maga a helyzet, ami majd a hivatalba lépése idején várja őt. Az ugyanis elképzelhetően nagyon el fog térni a jelenlegitől, ami pedig már eleve roppant mód eltér attól, mint amilyen a nyáron volt, amikor még nem itt tartott a forint, nem így nézett ki a költségvetés... – magyarázta a professzor, megállapítva: „most minden értelemben nagyon szeles idők fújnak”.  Még egy alapigazságra felhívta a figyelmet: a nyitott, kereskedelemtől függő és erősen eladósodott országok számára kettős hátrányt jelent a világpolitika jelenlegi változása. A nemzetközi kamatszint nemigen fog lejjebb menni, s ha turbulenciák vannak, az mindig a kis és sérülékeny valutákat érinti a leginkább – emlékeztetett Bod Péter Ákos.